Védekezés vírusok, gombák, baktériumok és paraziták ellen
Bevezetés
Az emberi szervezet egy komplex ökoszisztéma, amelyben a gazdaszervezet és a benne élő mikrobiális közösségek között egyensúlyi állapot (homeosztázis) áll fenn. Ez a mikrobiális közösség, amely baktériumokból, vírusokból, gombákból és parazitákból áll, alapvető szerepet játszik az immunrendszer szabályozásában, a tápanyagok előállításában és a kórokozók elleni védekezésben [Shrivastav 2025]. A patogén mikroorganizmusok, mint a vírusok, baktériumok, gombák és paraziták bejutása és elszaporodása a szervezetben ezt a kényes egyensúlyt borítja fel. A kórokozók nem csupán helyi fertőzéseket okoznak, hanem rendszerszintű változásokat idéznek elő, amelyek az immunrendszer gyengüléséhez és krónikus betegségek kialakulásához vezethetnek [Wu 2012].
Nagyon fontos, hogy ezektől a patogénektől minél hamarabb megszabaduljunk, hiszen minél tovább élősködnek a szervezetben, annál nagyobb károkat okoznak, míg végül krónikus állapotok kialakulását is előidézhetik.
Milyen gondolatok születnek meg egy vegyészmérnök fejében?
Ha olyan terméket kellene csinálnom, ami erős vírus-, gomba ellenes és antimikrobális tulajdonságokkal rendelkezik, akkor a következő hatóanyagok összepárosítását fontolnám meg:
Olajfalevél kivonat (legfőbb hatóanyag: oleuropein)
Az olajfa (Olea europaea) leveléből készült kivonatot a tradicionális gyógyászatban évszázadok óta alkalmazzák antimikrobiális és gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt. A modern tudományos kutatások megerősítették, hogy ezen hatásokért elsősorban a levélben nagy koncentrációban jelen lévő polifenolos vegyületek, különösen az oleuropein felelős [Omar 2010].
Az oleuropein a szervezetbe kerülve aktív metabolitokra bomlik, mint például a hidroxitirozol, amelyek rendkívül erős antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális és antivirális hatással rendelkeznek [Omar 2010]. Ezek a vegyületek széles spektrumú biológiai aktivitást mutatnak, ami a bennük található fenolos kémiai szerkezetnek köszönhető. Ez képes semlegesíteni a szabad gyököket és beavatkozni a mikrobák sejtszintű folyamataiba [Esfandiary 2024].
Az oleuropein antivirális aktivitása is jól dokumentált. Egy részletes vizsgálat kimutatta, hogy az oleuropein hatékonyan gátolja a Herpes Simplex vírus (HSV-1) replikációját humán sejtkultúrákban [Pennisi 2023].
Az olajfalevélben lévő oleuropein hatóanyag többféleképpen is segít a vírusok elleni küzdelemben.
- Egyrészt közvetlenül csökkenti a vírus mennyiségét és akadályozza, hogy a vírus szaporodásához szükséges gének működjenek [Micol 2005, Nouira 2025, Pennisi 2023].
- Másrészt aktiválja a szervezet saját védekező rendszerét, különösen egy olyan mechanizmust, amely felismeri a vírusokat és megállítja a sejtekben való terjedésüket [Acerbi 2020, Górriz 2024, Pennisi 2023].
Ez a kettős hatás (a vírus közvetlen támadása és az immunrendszer támogatása) különösen hatékonnyá teszi a védekezést.
Az olajfalevél-kivonat gombaellenes hatást is mutat, különösen a Candida fajok ellen, amelyek gyakori okozói a szájüregi és az egész szervezetet érintő (szisztémás) gombás fertőzéseknek [Esfandiary 2024, Nasrollahi 2015].
Összefoglalva, a fenti tudományos cikkrészletek alapján, az olajfalevél-kivonat és fő hatóanyaga, az oleuropein, nem csupán egy egyszerű "természetes antibiotikum", hanem egy komplex, többtámadáspontú antimikrobiális és immunmoduláló szer. Hatékonysága a kórokozók direkt gátlásának és a gazdaszervezet védekező mechanizmusainak serkentésének egyedülálló kombinációjában rejlik, ami magyarázatot adhat a tradicionális gyógyászatban való széles körű és sikeres alkalmazására.
Fokhagyma kivonat (legfőbb hatóanyag: allicin)
A fokhagyma (Allium sativum) évezredek óta ismert és használt gyógynövény, amelynek antimikrobiális hatásait a modern tudomány is elismeri. Ezen tulajdonságokért elsősorban a benne található, kéntartalmú vegyületek, különösen az allicin felelősek. Az allicin rendkívül gyorsan és erőteljesen képes fellépni különféle kórokozók ellen. Lényege abban rejlik, hogy megtámadja a mikrobák létfontosságú enzimeit [Ankri 1999], olyan fehérjéket, amelyek nélkül a kórokozók nem tudnak életben maradni [Nakamoto 2019]. Ezek az enzimek úgynevezett tiolcsoportokat (egy kéntartalmú kémiai funkciós csoport) tartalmaznak, melyeket az allicin és egyéb más kénvegyületek [Bhatwalkar 2021] kémiailag módosítanak, ezzel működésképtelenné téve őket.
Ez a folyamat teljesen megbénítja a mikrobák anyagcseréjét, ami végül a pusztulásukhoz vezet. Mivel az allicin nem egyetlen célpontra hat, hanem egyszerre rengeteg enzimre, sokkal nehezebb ellene védekezniük a kórokozóknak. A baktériumoknak gyakorlatilag az összes érintett enzimjüket egyszerre kellene módosítaniuk (mutációval), ami szinte lehetetlen. Ezért az allicin hatékony még az olyan baktériumok ellen is, amelyek már ellenállnak más antibiotikumoknak (antibiotikum-rezisztencia).
Egyébként nem csak az allicin, hanem más fokhagymában található kéntartalmú vegyületek, mint például az ajoén és a diallil-szulfidok is hozzájárulnak ehhez az erős antimikrobiális hatáshoz. Az allicin tehát egyfajta „szőnyegbombázásként” működik a mikrobák ellen.
A fokhagyma-kivonatok erős antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek, és hatékonyságukat számos kutatás igazolta különféle baktériumok, köztük a Gram-pozitív és Gram-negatív törzsek ellen is. Különösen fontos, hogy a kivonatok olyan multirezisztens baktériumokkal szemben is hatásosak, amelyekkel szemben a hagyományos antibiotikumok gyakran tehetetlenek [Bhatwalkar 2021].
A fokhagyma egyik különleges képessége, hogy megzavarja a baktériumok közötti kommunikációt (quorum sensing) és gátolja a biofilm-képződést. Ezek a mechanizmusok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a baktériumok makacs, krónikus fertőzéseket tudjanak kialakítani, például sebekben vagy implantátumokon. A biofilmek ellen általában nehéz védekezni, így a fokhagyma ilyen irányú hatása kiemelkedő jelentőségű.
Továbbá, a kutatások szerint a fokhagyma-kivonat erősíti bizonyos antibiotikumok hatását, például a gentamicinét és ciprofloxacinét [Magrys 2021]. Ez a szinergikus hatás lehetővé teheti, hogy kisebb adag antibiotikum is elegendő legyen, csökkentve ezzel a mellékhatásokat és a rezisztencia kialakulásának esélyét. Ez különösen fontos az antibiotikumok túlhasználatának korában.
Az allicin és az ajoén (a fokhagyma másik hatóanyaga) nemcsak baktériumok ellen hatékonyak, hanem gombák és paraziták ellen is erős védelmet nyújtanak. Különösen jól működnek a Candida albicans nevű gombával szemben, amely az egyik leggyakoribb gombás fertőzést okozó kórokozó az embereknél [Nakamoto 2019]. Az ajoén ráadásul az Aspergillus niger ellen is hatásos, ami egy másik jelentős gombás fertőzést okozó organizmus [Nakamoto 2019].
Ezeken túl a fokhagyma hatóanyagai paraziták ellen is védenek, például olyan bélrendszeri kórokozókkal szemben, mint az Entamoeba histolytica és a Giardia lamblia [Ankri 1999]. Ezek a paraziták komoly emésztőrendszeri megbetegedéseket okozhatnak. Az allicin ezeket a parazitákat úgy gyengíti meg, hogy blokkolja azokat az enzimeiket, amelyek nélkülözhetetlenek a fertőzőképességükhöz.
Ez a széles hatásspektrum – baktériumok, gombák és paraziták ellen – azt mutatja, hogy a fokhagyma hatóanyagai több fronton is képesek támogatni a szervezet védekezését.
Bár a legtöbben a fokhagymát elsősorban baktériumellenes hatása miatt ismerik, vírusokkal szemben is hatékonynak bizonyult. Kutatások kimutatták, hogy a fokhagyma aktív vegyületei gátolják olyan vírusok szaporodását, mint a Herpes Simplex vírus, az influenza B, valamint a humán rinovírus, amely a megfázás gyakori kórokozója [Magryś 2021].
Összességében a fokhagyma egy különösen sokoldalú természetes antimikrobiális szer, amely nemcsak baktériumok, hanem gombák, paraziták és vírusok ellen is hatékony. Az egyik legnagyobb előnye az, hogy több célpontot egyszerre támad, nem egyetlen enzimet, mint sok hagyományos antibiotikum. Ez megnehezíti, hogy a kórokozók ellenállóvá váljanak vele szemben.
Emiatt a fokhagyma ígéretes lehet a modern fertőzésellenes terápiák kiegészítőjeként vagy akár alternatívájaként, különösen ott, ahol a rezisztens kórokozók már problémát jelentenek. Ez a természetes „többfrontos támadás” egy új lehetőséget jelenthet a jövő orvoslása számára.
Berberin
A berberin egy természetes eredetű alkaloid, amely számos gyógynövényben, például a borbolyában (Berberis vulgaris), a kanadai aranygyökérben (Hydrastis canadensis) és a kínai aranyfonálban (Coptis chinensis) megtalálható. A modern farmakológiai kutatások alátámasztották a berberin széles spektrumú antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és immunmoduláló hatásait [Wu 2022].
A berberin hatékonysága abban rejlik, hogy több, egymástól független támadási ponton avatkozik be a mikroorganizmusok életfolyamataiba. Ez a "kombinációs terápia egyetlen molekulában" stratégia rendkívül hatékonnyá teszi a különböző típusú kórokozók ellen.
- Sejtmembrán és sejtfal Károsítása [Peng 2015, Zhang 2024].
- DNS- és fehérjeszintézis gátlása [Wu 2022].
- Enzimgátlás, ami a gombák sejtmembránjának megbomlásához és a gombasejt pusztulásához vezet [Zhang 2024].
A berberin széles spektrumú aktivitását számos vizsgálat igazolja. Például:
- Antivirális (vírusellenes) hatás, mert a berberin gátolja számos humán patogén vírus szaporodását. Pl. a légúti syncytialis vírusét (RSV), a hepatitis C vírusét (HCV), a humán papillomavírusét (HPV), az influenza vírusét stb [Forouzanfar 2025].
- Antibakteriális (baktériumellenes) hatás, számos Gram-pozitív és Gram-negatív baktérium ellen [Peng 2015, Wu 2022].
- Antifungális (gombaellenes) hatás, amely kiterjed a nehezen kezelhető Candida törzsekre (C. albicans, C. tropicalis, C. parapsilosis) is [da Silva 2016, Zhang 2024].
A berberin egy kiváló példája annak, hogy a természetes vegyületek evolúciósan optimalizált "fegyverek", amelyek komplexitása és többtámadáspontú hatásmechanizmusa felülmúlhatja a legtöbb szintetikus, egyetlen célpontra tervezett gyógyszert. Ez a komplexitás jelenti a legnagyobb terápiás potenciált, különösen az antimikrobiális rezisztencia egyre növekvő kihívásának korában.
Sajnos a berberin egyelőre nem engedélyezett az EU területén belül, de pl. az Egyesült Államokban igen. Itthon tehát ez nem kerülhet étrend-kiegészítőbe, viszont a hatékonyság szempontjából egy kiváló hatóanyagnak tekinthető.
Fekete áfonya kivonat (legfőbb hatóanyagok: antocianinok)
A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), rendkívül gazdag antocianinokban. Ezek a vízoldékony polifenolos pigmentek felelősek a gyümölcs jellegzetes sötétkék-lila színéért, és számos egészségvédő tulajdonsággal rendelkeznek, beleértve az erős antioxidáns, gyulladáscsökkentő és antimikrobiális hatásokat [Chu 2011].
A patogén mikroorganizmusok által kiváltott fertőzések és az azokra adott immunválasz jelentős oxidatív stresszel és gyulladással jár, ami károsíthatja a környező egészséges szöveteket. Az antocianinok hatékonyan képesek enyhíteni ezt a károsodást.
- Az antocianinok erős szabadgyök-fogó tulajdonságokkal rendelkeznek (antioxidáns hatás). Képesek semlegesíteni a reaktív oxigénszármazékokat (ROS), és serkentik a szervezet saját antioxidáns enzimjeinek, például a kataláznak (CAT) és a szuperoxid-dizmutáznak (SOD) a működését [Huang 2018].
- Az antocianinok több ponton is beavatkoznak a gyulladásos folyamatokba (gyulladáscsökkentő hatás), azáltal, hogy gátolnak bizonyos jelátvitali útvonalakat [Chu 2011], illetve mérséklik a gyulladást fokozó anyagok termelődését. Ezek a hatások együttesen mérséklik a gyulladásos választ és védik a sejteket a gyulladás okozta károsodástól [Huang 2018].
A feketeáfonya kivonat nem egy klasszikus "baktériumölő" szer, hanem inkább egy "védőpajzs" és "szövetregeneráló". Kettős védelmi stratégiája, a kórokozók megtapadásának megakadályozása és a fertőzés okozta gyulladásos károk enyhítése, különösen értékessé teszi a visszatérő, nyálkahártya-adhézión alapuló fertőzések (pl. húgyúti, légúti) megelőzésében. Emellett a krónikus gyulladással járó állapotok kiegészítő kezelésében is szerepet játszhat, ahol a cél a szöveti károsodás minimalizálása és a szervezet regenerációs folyamatainak támogatása.
Amerikai ginzeng kivonat (legfőbb hatóanyag: ginzenozid)
Az amerikai ginzeng (Panax quinquefolium) fő hatóanyagai a ginzenozidok (amelyek egyedi triterpén szaponinok) [Szczuka 2019]. Ellentétben a korábban tárgyalt, elsősorban direkt antimikrobiális hatású kivonatokkal, a ginzeng hatásmechanizmusának központjában a gazdaszervezet immunrendszerének modulálása áll [Kachur 2015].
A ginzenozidok nem közvetlenül pusztítják el a kórokozókat, hanem a szervezet saját védekező rendszerét, az immunrendszert "képzik ki" és erősítik meg a hatékonyabb működés érdekében. Ez a kiegyensúlyozó, vagyis adaptogén hatás a fertőzések leküzdésében kulcsfontosságú. Egy fertőzés során az optimális immunválasz se nem túl gyenge, se nem túl erős; a ginzeng segít ennek az egyensúlynak a megteremtésében.
A kutatások szerint a ginzenozidok a veleszületett és a szerzett immunitás számos elemét befolyásolják [Ratan 2020]:
- Veleszületett immunitás, amely során serkentik támogatják azoknak a sejteknek a működését (pl. természetes ölősejtekét) amelyek az immunvédekezés első vonalát képezik, és amelyek gyorsan reagálnak a behatolókra.
- Szerzett immunitás, amely során befolyásolják az antitesttermelést és különböző jelzőmolekulák kiválasztását, ami elengedhetetlen a megfelelő típusú védekezés kialakításához a különböző kórokozókkal (pl. vírusok vs. paraziták) szemben [Im 2015].
- Gyulladáscsökkentés, amely során a ginzenozidok gátolnak bizonyos jelátviteli útvonalakat, ezzel csökkentve a túlzott gyulladásos reakciót, amely a fertőzések során gyakran több kárt okoz, mint maga a kórokozó [Ratan 2020].
Ez a komplex immunmoduláló hatás lehetővé teszi a szervezet számára, hogy hatékonyan eliminálja a kórokozót, miközben minimalizálja a "járulékos veszteséget", azaz a gyulladás okozta szöveti károsodást.
Az amerikai ginzeng nemcsak akut fertőzések kezelésére lehet alkalmas, hanem megelőzőszerként is funkcionálhat az immunrendszer "edzésben tartásával".
Orvosi medveszőlő
Az orvosi medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) kivonatát a hagyományos gyógyászatban elsősorban húgyúti fertőzések ellen alkalmazzák, ám az utóbbi évek tudományos kutatásai megerősítik bizonyos antimikrobiális és gyulladáscsökkentő tulajdonságait.
Az orvosi medveszőlő kivonat gátolja több baktérium, például Escherichia coli, Proteus mirabilis, Klebsiella pneumoniae, valamint gombák, például a Candida albicans növekedését, és csökkenti a biofilm-képződési képességüket is [Deutch 2025].
Egyes vizsgálatok szerint a medveszőlő levél kivonat nemcsak antibakteriális, hanem immunmodulációs és gyulladáscsökkentő hatással is bír, különösen enyhe, visszatérő húgyúti panaszok esetén [Appel 2016]. A standardizált kivonat magas fenoltartalmának köszönhetően antioxidáns hatású, ami hozzájárulhat a szervezet általános védekezőképességéhez [Sugier 2021].
A kivonat önmagában nem mindig elég erős, de jelentősen fokozza más antimikrobiális szerek, például a nizin (természetes eredetű, az emberi szervezetre biztonságos tartósítószer) hatását, különösen Gram-pozitív baktériumok esetében [Dykes 2003].
Az orvosi medveszőlő kivonat bizonyítottan hatásos lehet bizonyos patogének ellen, emellett gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásai is megerősítést nyertek.
Az orvosi medveszőlő egyelőre nem engedélyezett az EU területén belül, de pl. az Egyesült Államokban igen. Itthon tehát ez nem kerülhet étrend-kiegészítőbe, viszont a hatékonyság szempontjából egy kiváló növényi kivonatnak tekinthető.
Következtetések és összegzés
Ezeken felül természetesen még más anyagokat is lehetne használni, így egy ilyen termék akut és krónikus fertőzések kezelésében is hasznos lehetne.
Talán érzékelhető, hogy a hatóanyagválasztásnál fontos hangsúlyt fektetnék a standardizált kivonatok használatába, mert szerintem ezek képviselik a legjobb minőséget, illetve ezek felhasználásával reprodukálható legjobban az eredmény (mivel állandó minőséget képviselnek).
Ezen felül olyan hatóanyagokat érdemes egy antimikrobiális termék gerinceként használni, amelyek többfunkciósak, és természetesen olyan koncentrációban, ahol valóban működnek, nem csak marketingcélokat szolgálva, „mutatóban” vannak jelen.
A különböző hatásmechanizmusok kombinációja, az eltérő stratégiák lehetőséget teremtenek a szinergikus kombinációk alkalmazására, ahol a különböző hatásmechanizmusok összeadódva még hatékonyabb védelmet nyújthatnak az emberi szervezet számára.
Felhasznált irodalom
[Acerbi 2020] – Acerbi, G., Montali, I., Ferrigno, G., D., et al.: Functional reconstitution of HBV-specific CD8 T cells by in vitro polyphenol treatment in chronic hepatitis B, Journal of hepatology, 2020.
[Appel 2016] – Appel, K., de Arriba, S., G., Zepelin, H.-H., H., et al.: Novel Immunomodulatory properties of Uva-ursi folium extract, Planta Medica, 37, 09, 2016.
[Ankri 1999] – Ankri, S., Mirelman, D.: Antimicrobial properties of allicin from garlic, Microbes and infection, 1, 2, 125-9, 02, 1999.
[Bhatwalkar 2021] – Bhatwalkar, S., B., Mondal, R., Krishna, S., B., N., et al.: Antibacterial Properties of Organosulfur Compounds of Garlic (Allium sativum), Frontiers in Microbiology, 12, 613077, 27, 07, 2021.
[Chu 2011] – Chu, W., Cheung, S., C., M., Lau, R., A., W., et al.: Bilberry (Vaccinium myrtillus L.), in Benzie, I., F., F., Wachtel-Galor, S., (szerk.): Herbal Medicine: Biomolecular and Clinical Aspects, 2nd ed., CRC Press/Taylor & Francis, 2011.
[da Silva 2016] – da Silva, A., R., de Andrade Neto, J., B., da Silva, C., R., et al.: Berberine Antifungal Activity in Fluconazole-Resistant Pathogenic Yeasts: Action Mechanism Evaluated by Flow Cytometry and Biofilm Growth Inhibition in Candida spp, Antimicrobial Agents and Chemotherapy, 60, 6, 3551–3557, 23, 05, 2016.
[Deutch 2025] – Deutch, C., E.: Use of Arctostaphylos uva-ursi Extracts for the Treatment of Urinary Tract Infections, European Journal of Medicinal Plants, 36, 3, 2025.
[Dykes 2003] – Dykes, G., A., Amarowicz, R., Pegg, R., B.: Enhancement of nisin antibacterial activity by a bearberry (Arctostaphylos uva-ursi) leaf extract, Food Microbiology, 20, 211–216, 2003.
[Esfandiary 2024] – Esfandiary, M., A., Khosravi, A., L., Asadi, S., et al.: Antimicrobial and anti-biofilm properties of oleuropein against Escherichia coli and fluconazole-resistant isolates of Candida albicans and Candida glabrata, BMC Microbiology, 24, 154, 04, 05, 2024.
[Forouzanfar 2025] – Forouzanfar, F., Meshkat, Z.: A Review of the Antiviral Activity of Berberine, Current Drug Discovery Technologies, 23, 01, 2025.
[Górriz 2024] – Górriz, M.: Towards an improved SARS-CoV-2 vaccine for vulnerable population, 2024.
[Huang 2018] – Huang, W., Yan, Z., Li, D., et al.: Antioxidant and Anti-Inflammatory Effects of Blueberry Anthocyanins on High Glucose-Induced Human Retinal Capillary Endothelial Cells, Oxidative Medicine and Cellular Longevity, 2018, 1862462, 22, 02, 2018.
[Im 2015] – Im, K., Kim, J., Min, H.: Ginseng, the natural effectual antiviral: Protective effects of Korean Red Ginseng against viral infection, Journal of Ginseng Research, 40, 4, 309–314, 2015.
[Kachur 2015] – Kachur, K., Suntres, Z., E.: The antimicrobial properties of ginseng and ginseng extracts, Expert review of anti-infective therapy, 14, 1, 81-94, 02, 12, 2015.
[Magryś 2021] – Magryś, A., Olender, A., Tchórzewska, D.: Antibacterial properties of Allium sativum L. against the most emerging multidrug-resistant bacteria and its synergy with antibiotics, Archives of Microbiology, 203, 5, 2257–2268, 27, 02, 2021.
[Micol 2005] – Micol, V., Caturla, N., Perez-Fons, L., et al.: The olive leaf extract exhibits antiviral activity against viral haemorrhagic septicaemia rhabdovirus (VHSV), Antiviral research, 66, 2-3, 129-36, 2005.
[Nakamoto 2019] – Nakamoto, M., Kunimura, K., Suzuki, J.-I., et al.: Antimicrobial properties of hydrophobic compounds in garlic: Allicin, vinyldithiin, ajoene and diallyl polysulfides, Experimental and Therapeutic Medicine, 19, 2, 1550–1553, 27, 12, 2009.
[Nasrollahi 2015] – Nasrollahi, Z., Abolhasannezhad, M.: Evaluation of the antifungal activity of olive leaf aqueous extracts against Candida albicans PTCC-5027, Current Medical Mycology, 1, 4, 37–39, 12, 2015.
[Nasrollahi 2015] – Nasrollahi, Z., Abolhasannezhad, M.: Evaluation of the antifungal activity of olive leaf aqueous extracts against Candida albicans PTCC-5027, Current Medical Mycology, 1, 4, 37–39, 12, 2015.
[Omar 2010] – Omar, S., H.: Oleuropein in Olive and its Pharmacological Effects, Scientia Pharmaceutica, 78, 2, 133–154, 23, 04, 2010.
[Peng 2015] – Peng, L., Kang, S., Yin, Z., et al.: Antibacterial activity and mechanism of berberine against Streptococcus agalactiae, International Journal of Clinical and Experimental Pathology, 8, 5, 5217–5223, 01, 05, 2015.
[Pennisi 2023] – Pennisi, R., Amor, I., B., Gargouri, B., et al.: Analysis of Antioxidant and Antiviral Effects of Olive (Olea europaea L.) Leaf Extracts and Pure Compound Using Cancer Cell Model, Biomolecules, 13, 2, 238, 27, 01, 2023.
[Ratan 2020] – Ratan, Z., A., Youn, S., J., Kwak, Y.-S., et al.: Adaptogenic effects of Panax ginseng on modulation of immune functions, Journal of Ginseng Research, 45, 1, 32–40, 2020.
[Shrivastav 2025] – Shrivastav, K., Nasser, H., Ikeda, T., et al.: Possible Crosstalk and Alterations in Gut Bacteriome and Virome in HIV-1 Infection and the Associated Comorbidities Related to Metabolic Disorder, Viruses, 17, 7, 990, 2025.
[Sugier 2021] – Sugier, P., Sęczyk, Ł., Sugier, D., et al.: Chemical Characteristics and Antioxidant Activity of Arctostaphylos uva-ursi L. Spreng. at the Southern Border of the Geographical Range of the Species in Europe, Molecules, 26, 24, 7692, 20, 12, 2021.
[Szczuka 2019] – Szczuka, D., Nowak, A., Zakłos-Szyda, M., et al.: American Ginseng (Panax quinquefolium L.) as a Source of Bioactive Phytochemicals with Pro-Health Properties, Nutrients, 11, 5, 1041, 09, 05, 2019.
[Wu 2012] – Wu, H.-J., Wu, E.: The role of gut microbiota in immune homeostasis and autoimmunity, Gut Microbes, 3, 1, 4–14, 01, 01, 2012.
[Wu 2022] – Wu, S., Yang, K., Hong, Y., et al.: A New Perspective on the Antimicrobial Mechanism of Berberine Hydrochloride Against Staphylococcus aureus Revealed by Untargeted Metabolomic Studies, Frontiers in Microbiology, 13, 917414, 13, 07, 2022.
[Zhang 2024] – Zhang, C.-W., Huang, D.-Y., Rajoka, M., S., R., et al.: The Antifungal Effects of Berberine and Its Proposed Mechanism of Action Through CYP51 Inhibition, as Predicted by Molecular Docking and Binding Analysis, Molecules (Basel, Switzerland), 29, 21, 5079, 27, 10, 2024.